Oldalak tartalmakkal


 
Életünk sói - Schüssler terápia

 
A Schüssler-sók nemcsak gyógyításra, hanem a megelőzésnél is hasznos segítői lehetnek mindennapjainak! A Schüssler-sók csodálatos gyógyítása nemcsak a fizikai testre hat, hanem a lélekben is gyógyulást indít el. Az emberi test igenis csodás gyógyulásokra képes, csak támogatni és hagyni kell hagy „dolgozzon”.
130 éve, amikor az orvostudomány még egészen más megközelítésből vizsgálta a betegségeket, élt egy orvos és homeopata Dr. Wilhelm Heinrich Schüssler, aki felfedezte az ásványi anyagokat, mint gyógyító ásványokat, amelyek sokkal többre képesek, mint a táplálékainkban előforduló ásványi anyagok, képesek a szervezet hibás működéseit korrigálni, normalizálni, bizonyos testfunkciókat élénkíteni vagy szabályozni.
Hosszú évekig vizsgálta betegei vérképeit, majd később elhamvasztottak maradványait is analizálta, és ekkor fedezte fel a következőket: függetlenül attól, hogy kinek a csontját, szövetét vagy szervét vizsgálta (tehát férfiét, vagy nőét, gyermekét, vagy idősebbét), a beteg csontok, szövetek vagy szervek rendre kevesebb mennyiségben tartalmaztak bizonyos ásványi kötéseket, mint az egészségesek. De egy valamiben azonban eredményei megegyeztek: mindig csakis 12 ásványi kötés fordult elő, melyből Schüssler arra következtetett, hogy ennek a 12 sónak létfontosságúnak kell lennie az emberi szervezet számára, melyek hiánya különböző betegségekhez vezet, ugyanezen sók pótlása viszont az általuk kiváltott betegségek gyógyítását eredményezi!
Schüssler ezért gyógyszereit "Funkciósszereknek" nevezte el.
A mai természetgyógyászat elismeri Schüssler csodás megfigyeléseit és az általa megalkotott terápiát beépíti terápiái sorába.
 
Tanításait 4 pontban fogalmazta meg:
1) Minden betegség legfőbb oka a sejtek szintjén bekövetkező szervetlen, esszenciális ásványanyagok hiányában keresendő
2) A hiányzó anyagok bejuttatása révén a sejtek ásványanyaghiánya kiegyenlítődik, és ezáltal következik be a gyógyulás
3) Az ásványi anyagok bejuttatása a sejteken belülre csakis minimális adagolásban, hígítva történhet
4) Ezeket addig kell hígítani, amíg azok képesek a száj-, torok- és nyelőcső finom nyálkahártyáin átjutni, és így egyből a keringésbe áramolni, ezáltal az emésztőrendszert kikerülni.