Megfázás 

 

A megfázásos állapot számos jelképes értelmű tünetből áll össze, melyeket az alábbiakban egyenként veszünk sorra.

 A betegnek bedugul az orra

Valamivel torkig lett, az orra bedugult, a légzés és rajta keresztül a külvilág dolgainak érzékelés és rajta keresztül a külvilág dolgainak érzékelése akadályoztatva van. A beteg többé nem hajlandó, de nem is képes arra, hogy újabb problémákkal megbirkózzon.

Fáj a feje

Az a rengeteg dolog, ami a megfázásos beteget elárasztja, akkora fejtörést okoz neki, hogy semmit se képes befogadni.

Berekedt, nem tud beszélni

Zavar lép fel a nyelvi kommunikációban. A beteg vagy nem akar kapcsolatba lépni a környezetével, ami torokgyulladása következtében most már lehetetlenné is vált, vagy torokfájása annak a jele, hogy a külvilág dolgai helyett inkább saját belső világával kellene foglalkoznia. A torokgyulladás a beteg számára lehetővé teszi, hogy társának jelképes értelemben „odahörögjön” valamit.

A mandulák megduzzadtak

A beteg nyelési nehézségekkel küszködik, nem tud vagy nem akar valamit lenyelni, elfogadni.

Összességében a megfázás lehetőséget teremt a betegnek arra, hogy egy időre távol tartsa magát a környezetéről („Ne gyere túl közel hozzám, különben te is megkapod!”), míg problémáját nem sikerül tisztáznia. Másfelől viszont a megfázással járó tünetek gyakorlatilag meg is akadályozzák, hogy elvesszen a külsőségekben.

Foglaljuk össze

A megfázás jelzi nekem, hogy belsőleg hideggé válta, hiányzik belőlem a melegség, mivel az értelmem, s nem a szíven szerint éltem. Rákényszerít, hogy önmagammal foglalkozzam, törődjem végre a magam dolgával, ne nyeljek le többé olyasmit, ami nem felel meg nekem.

Világosan mutatja: „Tőlem idegen mércéhez igazodtam, valami ismeretlent fogadtam be. Ez az ismeretlen nincs összhangban velem. Legyengített.”

A megfázás tudomásomra hozza, hogy nem bízom önmagamban, nincs hozzá bátorságom, hogy tulajdon lényemmel összhangban, helyesen cselekedjek. Testem megkísérli, hogy megszabaduljon az idegentől. Eddigi magatartásomra „megorroltam”,  „valamit odahörgök magamnak”, „torkig Lette,” azzal, hogy megtagadom tulajdon lényemet. Minden idegen dolgot ki akarok köhögni magamból, kitüsszenteni és szabad folyást engedni neki. Az idegenség viszont bennreked és meggátolja, hogy világosan gondolkodjam, megakadályozza, hogy továbbra is csupán értelmemre hallgatva éljek.

 

Megfázás: felhívás, hogy többet foglalkozzunk önmagunkkal, tanuljunk meg lazítani, tartsuk távol magunkat minden számunkra idegentől és hamistól.

Amit tenni kell

A betegnek foglalkoznia kell önmagával, csakis a saját dolgával kell törődnie. Meg kell vizsgálnia, miért nem képes felmelegedni. Ajánlatos lenne elgondolkodnia, mit is akar voltaképpen elmondani, és „ki kellene tálalnia” mindazt, amit eddig elhallgatott. Meg kellene mutatnia, mire gondol valójában, és megvizsgálni, milyen mértékben fogadott magába tőle idegen dolgokat, mennyiben nem bízott az intuíciójában. Egy további lehetséges kérdés: „Mely téren korlátoztam, tagadtam meg önmagam?”