Vérnyomás (magas) 

 

A vérnyomás az ember dinamikájának módját és mértékét jelzi. E jelenséget a vér és annak útját behatároló véredények kölcsönös egymásra hatása idézi elő. A véredények azon korlátoknak felelnek meg, melyek tulajdon lényünk kibontakozásának szabnak határt.

A túl alacsony, illetve magas vérnyomású ember egyaránt kitér a konfliktusok elől, ahelyett, hogy megoldásukon munkálkodna. A magas vérnyomás egy adott tevékenység szüntelen elképzelése nyomán jön létre, ám anélkül, hogy e tevékenységet véghez vinnék, azaz cselekvésben realizálnák. Így tartós feszültség, állandó izgalmi állapot alakul ki, melyet a véghez viendő teljesítmény iránti elvárás hatványozottan ébren tart. A túlzott feszültségi állapot révén rövid ideig tetemes mennyiségű energia áll rendelkezésre, ez azonban mégsem kerül felhasználásra, s így állandó magasfeszültségként marad fenn.

 

Vérnyomás (magas): túlfokozott dinamika, elfojtott agresszió, fegyelmezett érzelmek, becsvágy, a rugalmasság hiánya. 

 

A magas vérnyomású ember örökös várakozási feszültségben él, megpróbál teljesítményével kitűnni, tökéletesen megfelelni a maga és mások elvárásainak. Higgadtnak tűnik, pedig nem az.

Személyiségének megzabolázatlan megnyilvánulásait a valóságban csupán elfojtja. Neveltetése megakadályozza abban, hogy őszintén kinyilvánítsa érzelmeit. A magas vérnyomású ember cselekvésbe menekül, anélkül viszont, hogy tényleg megtenné a lényeges lépést s így megszabadulna a konfliktustól. A teljesítményről és helyes viselkedésről vallott merev elképzelései belső feszültségének fokozódásához vezetnek. Az ilyen egyén társadalmi szempontból tökéletesen alkalmazkodóképes, felelősségtudó és lelkiismeretes, pedig látszólagos higgadtsága mögött mélyen gyökeredző agresszív indulatok húzódnak, és teljességgel képtelen arra, hogy igazi érzelmeinek kifejezést  adjon. A magas vérnyomás férfiaknál gyakrabban fordul elő, s a külsőleg megnyilvánuló úgynevezett „önuralom” végső soron szívinfarktushoz vezethet.

A magas vérnyomásban tehát az a felhívás rejlik, hogy próbáljunk rugalmasabbak lenni, szabaduljunk meg a nagyravágyástól, hogy szüntelenül többet akarjunk elérni, miközben bensőleg egyre inkább megmerevedünk. Állandó feszültségben élünk ahelyett, hogy inkább az érzelmek szavára hallgatnánk s nem szalasztanánk el többé a helyeset, miközben hibásan cselekszünk.

E felhívás azt is magában foglalja, hogy önmagunkkal szemben is szabadon érvényre juttassuk érzelmeinket, szeressük magunkat, miközben másokkal is „szívélyesebben” viselkedünk. Ha megtesszük, amit meg kell tennünk, a belső feszültség is alábbhagy, ami jótékony hatást gyakorol a magas vérnyomásra.

Vérnyomás (alacsony) 

 

Képtelen bármit nyíltan vállalni, valamiért „egyenesen kiállni”. Kitér a kihívások elől, gyakran szexuális téren is, ami pedig szoros összefüggést mutat a vérnyomással. Az ilyen ember a tudattalan szférájába húzódik vissza. Az alacsony vérnyomás elsősorban nőknél fordul elő. Szélsőséges esetben az illető ájultan esik össze, így kényszerítvén rá környezetét, hogy egy adott konfliktustól megkímélje.

 

Vérnyomás (alacsony): képtelenség a konfliktusokkal való szembenézésre, elégtelen dinamika és aktivitás, adott helyzetek kerülése.

Amit tenni kell 

 

Alacsony vérnyomás esetében sokat segít az aktivitás fokozása. Lift helyett válasszuk inkább a lépcsőn járást, legalább kétnaponta kerékpározzunk, ússzunk, teniszezzünk, illetve télen válasszuk a sífutást. A hideg-meleg váltózuhany, a szívtájéki irányban végzett masszírozás, valamint egy kiadós reggeli, sóval és lekvár nélkül, ugyancsak hozzájárul állapotunk javulásához.

Minthogy mindenféle hiány egyben valamifajta lehetőség felsejlése, felmutatása, azaz feladat is, az adott helyzetből mindi le kellene vonnunk a megfelelő tanulságokat. Így ráébredhetnénk arra, hogy magas, illetve alacsony vérnyomásunk alapvető oka az, hogy hiányzik belőlünk az eredendő bizalom. Ez az ősbizalom a praenatalis időszakban, vagyis közvetlenül a megszületésünk előtt alakul ki, s később csak rendkívüli nehézségek árán szerezhető meg, márpedig jelen esetben ez a feladatunk. Be kell látnunk, az élet olyan feladatot tűzött elénk, melyet tulajdon fejlődésünk érdekében feltétlenül el kell végeznünk, és meghátrálásunk egyenesen arra kényszeríti a sorsot, hogy ugyanazt a leckét keményebb formában ismételje meg, míg végül már nem tudván kitérni előle, készek vagyunk vállalni azt.

Szívinfarktus 

 

 A szív az életünk motorja, következésképp mindazzal, ami mozgásba hoz minket szoros összefüggésben áll. Függ tehát az  elegendő testmozgástól, de egyben érzelmi központunk is, hiszen az érzelmek is „megmozgatnak” bennünket. Ezt igazolják azok a találó nyelvi fordulatok is, melyek a népnyelvből származnak:

A szív örömünkben majd kiugrik vagy megszakad. Dobogását a torkunkban érezhetjük, vagy a rémülettől szinte eláll a szívverésünk. Az ember teljes szívével csügghet egy dolgon, valamit a szívére vehet. A szívünkön viselhetünk egy ügyet, s valakit a szívünkbe zárhatunk.

Ami a szívet kihozza a ritmusából, az a túlzott vagy nem elegendő mozgás, testi, illetve lelki szinten, azaz egy túl heves vagy éppen elfojtott érzelem.

A szívbetegek olyan emberek, akik nem akarnak a szívükre hallgatni, a legszívesebben mindent az értelmükkel intéznének el. Ha a szívverés akadozik vagy száguld, ez mindig biztos jele annak, hogy a belső rend, ritmus zavara, egyfajta kisiklás következett be. Ha nem vagyunk hajlandók a szívünkre hallgatni, ebben az esetben rákényszerülünk.

 

Szívinfarktus: belső gátlások miatt az élet képtelen zavartalanul és szabadon áramolni; az értelem dominanciája; jobban oda kell figyelnünk a szívünkre.

 

Fontos elkerülnünk mindazt, ami elősegíti az infarktus kialakulását: az elhízást, a zsíros, növényi rostokban szegény táplálkozást és a dohányzást. Mindenekelőtt viszont meg kell tanulnunk megfelelően kezelni a lelki megterheléseket, így a dühöt, félelmet, izgatottságot, szorongást és türelmetlenséget.

Amit tenni kell 

 

Szívünk szerint élni annyit jelent, mint szabad folyást engedni a dolgoknak, élni hagyni az életet, a lét könnyedségében létezni. Nem szabad mindenből gondot csinálnunk, mindenért fejtörést okoznunk magunknak és megkísérelni, hogy mindig mindent tökéletesen végezzünk el, hiszen ha szívünk mélyéből élünk, akkor a cselekedetünk is helyes. Aki a szív útját járja és igazi énjét éli, annak nincs többé szüksége külső megerősítésre. Az ember felismerte, megtalálta önmagát, és igazi lényét adja. Szereti és éli önnön lényét, életét többé nem a tudás (fej) irányítja, hanem szívének, léte középpontjának bölcsessége.

 

 

Rák 

 

Minden egyes ember testében megközelítőleg mintegy 200000 ráksejt van. Minthogy testünk közel 60 billió sejtből áll, ez a szám egyáltalán nem tűnik soknak. Naponta mintegy 100 milliárdnyi új sejt pótolja az elhaltakat, vagyis potenciálisan mindnyájan rákbetegek Ez természetes állapot.

A ráksejtek azonban gyöngék, s szaporodási képességük az egészséges testsejtekénél jóval kisebb. Bizonyos körülmények között viszont regenerálódhatnak, és ismét ép sejtekké válhatnak. A szervezet immunrendszere elég erős ahhoz, hogy a degenerálódott sejteket

felismerve, elpusztítsa azokat. Veszély csupán akkor keletkezik, ha az ember, akár átmenetileg is, valamely téren gátolja immunrendszerét. Ilyen gátló hatást fejt ki a lelki megterhelés, stressz, alkohol, kábítószer, elkeseredés, gyűlölet, magány, mértéktelen szomorúság, sőt a helytelen táplálkozás, az elégtelen légzés, a fogazat, mandulák vagy melléküregek gócos megbetegedései. Mindebben a geopathikus ingerzónáknak, a föld úgynevezett kisugárzásainak is lehet némi szerepük.

Vannak tehát sajátosan rákkeltő tényezők, melyek azonban mindig valamilyen hibás lelki magatartásban gyökereznek. Az ilyen egyének hajlamosak az önsajnálatra, előszeretettel hánytorgatják fel múltbéli sérelmeiket. Képtelenek arra, hogy elengedjék magukat vagy emberi kapcsolatokat létesítsenek és tartsanak fenn. Állandó önértékelési zavarral küszködne, az az érzésük, hogy társaik nem fogadják el, kirekesztik őket. Ezen érzések kialakulása gyakran a gyerrnekkorba nyúlik vissza.

Egészségi állapotunk tehát életvezetésünket tükrözi vissza. Amennyiben az előbbin javítani kívánunk, magától értetődően módosítanunk kell életvitelünkön is. Hiszen a betegség mindig csupán jelzés, mely az éppen követett út megváltoztatására szólít fel.

A rák szempontjából veszélyeztetett egyének közép elsősorban azok sorolhatók, akik elfojtják érzelmeiket. Ha személyes tragédia sújtja őket, képtelenek megbirkózni reakcióikkal, ehelyett áldozatul esnek nekik.

Dr. Masaharu Taniguchi jogosan állapítja meg, hogy a rák az egyén lelkivilágában levő negatív érzelmek elburjánzásának szükségszerű következménye. A test csupán visszatükrözi a lelki történéseket. Ha tehát a testben valami idegen mutatkozik, ez arra utal, hogy a lélekbe is idegen dolog hatolt be, amit el kell távolítani.

Mindamellett a rák nem csupán fizikálisan mutatkozik meg; hatással van a beteg gondolkodásmódjára, partnerkapcsolataira és foglalkozására is. Teljesen értelmetlen tehát, ha csupán a testet kívánjuk meggyógyítani. A lelki áttételek ugyanis előbb-utóbb ismét testi szintre terjednek át.

Lehet-e itt egyáltalán szerepe bármifajta megelőzésnek? Amikor a rákos daganatot felfedezik, azaz midőn már kitapintható, mintegy 80 %-ban már kifejlődött, kialakulásának utolsó stádiumához érkezett, s részben már áttételekkel is rendelkezik. A szervezet védekező rendszere már régen felmondta a szolgálatot.

 

Rák: rendezetlen egyéni élethelyzet, csökkent védekezőképesség, belső elszigeteltség, negatív érzelmek elburjánzása.

Amit tenni kell 

 

 Mindenekelőtt tudatosítanunk kell magunkban, és fel kell dolgoznunk a betegséget kiváltó problémát. Ez történhet beszédterápia, reinkarnációs terápia, pszihoterápia segítségével, vagy az életfilozófia gyökeres megváltoztatása révén, ahol az egyéni religio -  szó eredeti értelmében vett visszacsatolás a létezés ősokához – döntő szerepet játszhat.

A rák lokalizációja és a tünetek nyelve pontos felvilágosítást nyújt arra vonatkozólag, hol keresendő a betegséget kiváltó probléma. Amennyiben a rák kezdettől fogva aktív volt, kialakulásának időpontját is világosan meg tudjuk határozni. Mindamellett nem árt tekintetbe venni, hogy a szóban forgó probléma egy ideje nyugvópontra juthatott.

Amennyiben a kiváltó konfliktust sikerült feldolgozni, viszonylag csekély a jelentősége annak, mi történik a rákos daganattal. Nem szükséges többé foglalkozni vele, mert a konfliktusmegoldás jellegének megfelelően felszívódik vagy teljesen betokosodik.

Egyidejűleg arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szervezet védekezőkészségét ismét megerősítsük, hiszen a legjobb orvos a bennünk rejlő egészséges életerő.

Életvitelünket is meg kell változtatnunk, hogy a jövőben ne jelentkezzenek többé megoldatlan konfliktusok.

Táplálkozásunkat körültekintően kell megterveznünk, kerülvén a káros élvezeti cikkek fogyasztását. Itt elsősorban a nikotinra, alkoholra, túlzott kávéélvezetre gondolunk. Lehetőleg kerülni kell a húsfogyasztást, éppígy a nem természetes alapanyagokból készült ételeket is.

  

Amit megelőzésképpen tenni kell 

 

 A megelőzésben talán az a legfontosabb, hogy alapos gondot fordítsunk a mentálhigiénére. Az esti visszatekintés alkalmával maradéktalanul fel kell dolgoznunk a nap történéseit, nehogy megoldatlan konfliktusok maradjanak vissza. A reggeli előretekintés során pedig az előttünk álló napra kell felkészülnünk oly módon, hogy a várhatóan bekövetkező helyzetekkel összhangban tudatunk előterébe pozitív magatartásformákat hívunk.

Számos rákkeltő tényező akad, elsődleges okként azonban belső világunk rendezetlensége és mérgezettsége szolgál. Másodlagos okként említendő a ráktól való félelem, amit a „rák különféle okairól” szóló úgynevezett „felvilágosítási kampányok” szabályszerűen elültetnek és táplálnak az emberekben.

Mindennél fontosabb azonban a religio, vagyis a teremtett világot vezérlő princípiumhoz való visszatalálás. Arról van szó, hogy felismerjük az élet értelmét és túllépjünk a születés és halál illúzióján.

Aki saját magát örökkön élő lélekként fogja fel, és az élettel összhangban készen áll feladata betöltésére, az, egyéni meggyőződésem szerint, nem kaphat rákot.