„A betegség kialakulása"
Betegség alakulhat ki, ha...
- Abban a hitben élek, hogy „hibát” követtem el, ezért elítélem önmagam, kételkedem magamban.
- Szembeszállok természetszerű lényemmel.
- Diszharmóniában élek.
- Hadakozom valamivel.
- Hiányérzetben élek.
- Bűnben élek. Bűnben élni annyi, mint az elszakítottság állapotában létezni, vagyis nem egységben, hanem kettősségben.
- Nem szeretek!
- Nem vagyok elégedett.
- Másképp élek, mint ahogy tulajdonképpen akarok, mint amit helyesnek tartok.
- Nem élek, vagyis nem engedem, hogy az élet árja szabadon és akadálytalanul áramolhasson keresztül rajtam.
- Tisztázatlan ügyeim vannak.
- Ha nem vagyok könnyed és eleven, valami nyomaszt.
- Megpróbálok „normális” lenni.
- Az élet feladatait nem teljesítem, nem oldom meg.
- Nem élek békében önmagammal, illetve a környezetemmel, elégedetlen vagyok magammal és másokkal.
- Nem vagyok szabad, hanem elképzelésekhez, kívánalmakhoz, elvárásokhoz igazodom, nem önmagamat adom, ahogy itt és most vagyok.
- Nem Itt és Most élek.
Feladatunk tehát abban áll, hogy létünk
minden területén – pályánkon, a magánéletben, társadalmi és testi
vonatkozásban egyaránt – valóban önmagunk legyünk. Ott, ahol nem azok
vagyunk, illetve úgy hisszük, hogy nem lehetünk azok, azon a ponton
betegek vagyunk. E betegség külsőleg egyfajta zavar, hiány vagy
diszharmónia formájában fog megmutatkozni.
Én vagyok az út és a cél. Én vagyok
minden vágyam és álmom beteljesedése. Én magam vagyok a megoldás minden
problémámra. Én magam vagyok a legjobb orvosság. Én magam vagyok az élet
– márpedig az élet Isten.
Egyedi mivoltunk a sajátosságunkban rejlik, mely az élet ajándéka, egyszersmind feladta. Feladatunk és kötelességünk, hogy tulajdon egyéniségünknek megfelelően éljünk, és segítsünk másoknak is, hogy valóban vállalják egyediségüket.
Ily módon életünk, azaz Itt-Létünk értelme egyre jobban kikristályosodik. Életünk célja, hogy megtaláljuk önmagunkat és egészen önmagunkká váljunk, hogy aztán másoknak is segíteni tudjunk önmaguk felfedezésében.
Egyedi mivoltunk a sajátosságunkban rejlik, mely az élet ajándéka, egyszersmind feladta. Feladatunk és kötelességünk, hogy tulajdon egyéniségünknek megfelelően éljünk, és segítsünk másoknak is, hogy valóban vállalják egyediségüket.
Ily módon életünk, azaz Itt-Létünk értelme egyre jobban kikristályosodik. Életünk célja, hogy megtaláljuk önmagunkat és egészen önmagunkká váljunk, hogy aztán másoknak is segíteni tudjunk önmaguk felfedezésében.
